A magyar kormány az utóbbi időben azt a célt tűzte ki a zászlajára, hogy mindenáron javítani akarja a foglalkoztatottsági adatokat, erre be is vetette például a közmunkaprogramot. Ám a világ nem a hagyományos értelemben vett munkavégzés felé megy, más szemléletre lenne szükség.

Magyarországon azonban többről van szó puszta közpolitikai vállalásnál. A kormányzat politikai filozófiájának gyakran emlegetett eleme a „munkaalapú társadalom”, amelyben „alaptétel, hogy annál erősebbek leszünk, minél többen dolgoznak”.

Ám ez a vélekedés sokkal kevésbé jobboldali ihletettségű, mint amilyennek látszik, hiszen a „munkaalapú társadalom” eszméje végső soron azon a meggyőződésen alapul, hogy csak a munka teremthet értéket. Márpedig ez az értékteremtés tipikusan marxista – eredetileg Ricardo gondolatain alapuló –megközelítése. Az automatizáció, a robotok, a mesterséges intelligencia térhódítása alapjaiban kérdőjelezi meg az értékteremtésnek ezt a – egyébként más szempontok alapján is problematikus – marxi felfogását. Történelmi változás zajlik, a foglalkoztatási statisztikákat a piedesztálra helyezni különösen nem időszerű.

Az érték nagyobb része a tudásból – főleg persze annak monopolizált formába bújtatott elemeiből – és a kreativitásból származik.

Bár a hazai újságokban csak mínuszos hír volt, a történelemkönyvek lapjain majdan hangsúlyos helyen lehet, hogy a kínai Foxconn 7 milliárd dollárt ruház be egy gigantikus üzem építésébe az USA-ban. Az a Foxconn, amely korábban bejelentette, hogy 60 ezer munkását rúgja ki és helyettesíti robotokkal. Nem annyira régi az a hír sem, hogy az Adidas visszatelepíti a gyártást Ázsiából Németországba – olyannyira automatizált lesz a gyártás, hogy megteheti – és meg is teszi.

Ezek a kis hírek a globális kapitalizmus korszakváltásának korai hírnökei. Az egyre automatizáltabb gyárakat mind jobban megéri a felvevőpiacok közelébe telepíteni, a munkaerő költsége egyre kevésbé fontos. Különösen felgyorsíthatja a folyamatot, ha a nagy felvevő piacok védővámok bevezetésével fenyegetőznek, mint azt épp Trump Amerikája teszi. Az „összeszerelő országok” – az olyanok, mint például Magyarország – történelmi léptékkel mérve nagyon rövid időn belül igen nehéz helyzetbe kerülhetnek. Óriási probléma, aminek aligha az a megoldása, hogy mindenki dolgozzon, nem számít, mit és hogyan.

A teljes foglalkoztatottság célja helyett a nagy hozzáadott érték teremtésére képes, kreatív, tanult és egészséges emberekből álló társadalom létrehozása lehetne inkább valóban perspektivikus politikai cél.

Részlet Kis Miklós, az Új Egyenlőségen megjelent cikkéből.

 

Kövess minket itt is:

Iratkozz fel a közösségi média felületeinkre, hogy valós időben értesülj a GazdaságTV friss tartalmairól!

Figyelmeztetés

A GazdaságTV ezen tartalmai csak az általános informálódást szolgálják, nem tartalmaznak semmilyen formában tanácsot, ajánlást és nem az a céljuk, hogy bármilyen befektetési vagy más döntésben alapként szolgáljanak. A GazdaságTV alapján hozott bármely befektetési döntés anyagi és jogi következményei kizárólag a felhasználót terhelik. Bővebben.